Apai nagyapám fiatalkorában kiköltözött Amerikába és habár ő nem magyar nőt vett feleségül, apám mégis magyar szellemiségben nevelkedett és ő épp egy itthoni nyaralás közben szeretett bele édesanyámba. Én már tudatosan készültem haza és itthon jártam az egyetemet is, történelem szakon. Tudom, ez ritka példa, legtöbbször az emberek az USÁ-ban elfelejtik a gyökereiket és asszimilálódnak. Én azonban nem ez a típus vagyok. Itthon például felkutattam az őseimet és kiderült, hogy a Balaton partján éltek és sokáig a Festics családnak voltak jó barátai, akik egyébként az elsők voltak a balatoni vitorlázás történetében. A régi családi házunkban, amiben nagyapám unokatestvéreinek leszármazottai éltek, találtam is jó néhány éves fotót ősrégi vitorlásokról meg a Balatonról. Kérdeztem az öregasszonyt, nagyapám unokatestvérét, de nem emlékezett, hogy kik vannak a képeken, viszont megengedte, hogy magammal vigyem.

Álmodoztam róla, hogy én is elmegyek vitorlázni, de néhány testi hibám nem teszi lehetővé, hogy megtanuljam, úgyhogy csak néztem a képeket és áradoztam a haveroknak, meg a menyasszonyomnak. Végül is nem is tudom, hogy ki volt közülük, aki kitalálta, de a legénybúcsúm egy óriási emlék marad örökre: vitorlázni vittek a Balatonra. Egész napot a Balatonon töltöttük és végig mentünk szinte az összes helyszínen, amit sikerült beazonosítanom a régi fotókról. Az egyik haverom magával hozta a fényképezőgépét és mindegyik helyszínen készítettünk egy fotót, amin újrajátsszuk a múltat. Voltunk Alsóörsnél, Csopakon, sőt, Tihanyban még ki is szálltunk sétálni meg ebédelni. Siófokról indultunk és oda is tértünk vissza a nap végén. Elmondhatatlanul fáradt voltam a nap végére, de rettentően hálás. Kaptunk egyébként valami karszalagokat is a siófoki bulizóhelyekre, de épp hogy betévedtünk egybe, aztán mentünk is a szálláshelyünkre. A haverjaimmal nem vagyunk azok a bulis arcok. így is felejthetetlenné tették a legénybúcsú minden pillanatát reggeltől estig.

Hát azóta sem feledem ezt az alkalmat. Sőt, annyira nem, hogy évente többször is visszajárok, ha csak tehetem. A cég. BalaronPro, ez a nevük, többféle szolgáltatást is nyújt. A vitorlás szolgáltatás kapitánnyal, amit legtöbbször azóta igénybe veszek. Az, hogy mennyibe kerül, függ az időponttól, a személyek számától, a vízen töltött óráktól és attól, hogy hétköznap vagy hétvége van. Azóta persze a legénybúcsús csomagokat is megismertem. Na nem mintha lett volna több legénybúcsúm, csak mert sokat olvastam a weboldalukat is, meg annyira visszatérő vendég vagyok, hogy mindenféléről szoktam már beszélgetni a kapitányokkal. Ez a legjobb dolog: a kapitány. Magamtól soha nem tudnék vitorlást vezetni. De ha te esetleg úgy érzed, hogy szeretnék, vitorlás alapoktatásuk is van. Szerintem egy nagyon jó lehetőség az, hogy mások vitorlásával, szakértő oktatásával tudsz alapokat elsajátítani, aztán ha megteheted és sajátot szeretnél vásárolni, akkor legalább ki tudod próbálni és látod, hogy mennyire áll rá a dologra a kezed.

Közben pedig voltam horgászni is velük, mert az is lehet. Vannak éjszakai horgászataik és nappaliak is. Ráadásul akármilyen amerikai haverom jön hozzám, mindig le tudom nyűgözni őket a Balaton szépségével és élvezetével. Már alapból úgy jönnek, hogy kérdezik, hogy hol készültek a képek, amiket az oldalamon láttak (merthogy feltöltöttem a régi képpárokkal együtt), szóval már nem is olyan nehéz meggyőzni őket egy kis vitorlázásról. Szerencsére a feleségem is imádja, úgyhogy eddig mind a három évben igénybe vettük a házassági évforduló csomagok valamelyikét. Első két évben az Emlékek hétvégéje csomagot vettük igénybe, most legutóbb pedig csak az Emlékek a naplementében csomagot. Az előzőnek az a nagy élménye, hogy szállás és másnapra egész napos wellness szolgáltatás jár hozzá. A másodiknak az az előnye, hogy csak egy napos, úgyhogy hamar vissza tudsz menni a három hónapos gyerekedhez, akit nem szívesen bízol idegen kezekre. De jövőre már egy éves lesz, szóval jöhet megint a teljes hétvége.