Szeretek mindent megörökíteni ami velünk történik. A párom mindig is mondja, hogy annyi fotót csinálok, mint másik öt család. Mindenkinek megvan a mag szenvedélye, én fényképezni szeretek. No meg ami azt illeti, milyen jó lesz majd visszanézni a sok fényképet.

A fotók

Emlékszem, gyerek korunkban is sokszor nézegettünk a téli hideg időszakban régi fényképeket. Persze az én gyerek koromban még nem voltak ilyen modern eszközök, mint most, és a fénykép előhívása is igen csak sokba került, ezért akinek volt előhívva, az becsülte is, és vigyázott rá.

Ma már ez másképp van, és azt gondolom eléggé visszaesett a kereslet az előhívott fotók iránt. A digitális dolgok világát éljük, ami azt jelenti, hogy mindent ebben a formában is tárolunk el.

Én egy picit félúton vagyok ebben a helyzetben azt gondolom. Hogy miért? Nekem vannak előhívatott fotóim is, de a nagy többsége persze digitálisan van.

Hogy mit is takar egész pontosan? Időnként, mondjuk úgy két havonta, vagy inkább negyed évente hívatok elő 100 darab fényképet. Ezt a mennyiséget mindenképpen összeválogatom, mert ez még mindig kedvezményesebb, mint külön külön hívatnám elő őket.

Mit érdemes megörökíteni

Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Nekem minden értékes ami egy kicsit mássá teszi az életünket, vagy megváltozik valami. Legyen az egy kiesett gyerek fog, egy virág ültetés, vagy a napelem működése.

A napelemet a házunkra most már nagyjából két éve hogy felszereltettük. Az is egy külön pillanat volt, és amit lehetett megörökítettem. Az első termelt energiát, vagy hogy mekkora is egy napelem…mindent. Szerintem az agyára mentem a szerelőknek is, de ez nekem fontos volt. Persze a munkában nem akadályoztam őket, és láb alatt sem voltam, inkább csak egy egy pillanatban.

Azt gondolom, fontosak az emlékek, és annak megőrzése minden formában. Most azt tervezem, hogy a házunk építéséről fogok összerakni egy albumot, egészen a kezdetektől kezdve. Emlékszem, amikor megvettük, milyen romos volt kívülről, aztán szépen kapott új külsőt, bővítést…

Lehet hogy most idegesítő a sok fotózás, bár engem nem fáraszt egyáltalán, de milyen jó lesz majd visszanézni őket majd.