Van egy kedves hobbim, amit valami oknál fogva legalább hetente egyszer elvégzek. Ez nem más, mint a családi képek nézegetése. Készülhetett az tegnap, 10 éve, 30 éve, vagy akár még bőven születésem előtt, nagyapáim idejéből (szerencsére abból a korszakból is meglepően sok kép maradt fent). Ilyenkor hajlamos vagyok úgy beleveszni az emlékekbe, gondolataimba, hogy sokszor észre sem veszem, hogy eltelt egy vagy két óra… És ami a legérdekesebb: minden egyes alkalommal valami más és más érdekességet veszek észre ezeken a képeken. Ebben a posztban legutóbbi ilyen típusú észrevételemet szeretném megosztani veletek.

Történt ugyanis, hogy éppen nagymamámék gyerekkorából nézegettem egy képet. Mamának négy testvére volt, három fiú, egy lány. Sajnos a két legidősebb fiú hamar eltűnt a család életéből (mindketten fiatalon külföldre költöztek), nem is lehet róluk sokat tudni, így hát amikor arról a családról néztem képet, nem ők voltak figyelmem középpontjában. Most azonban feléjük is elkalandozott a tekintetem, és sokáig időztem nagymamám Guszti nevű bátyján, aki a képen olyan három éves lehetett, és mérhetetlen elégedettséggel trónolt egy gyönyörű szép kialakítású hintalovon.

Azonnal gondolkodóba estem. Látva, hogy Guszti milyen hatalmas nagy boldogságot érzett egy efféle bébijáték iránt, kicsit pánikba estem, vajon az én gyerekeimnek is van ehhez hasonló örömforrás az életükben? A nagyobbik, Áron 3, a kisebbik, Noémi pedig épp most múlt el 1 éves, tehát éppen aktuális korban vannak ahhoz, hogy egy valamilyen hasonló játékkal kedveskedjek nekik, még ha nem is feltétlenül egy hintalóval. Valami olyan játékot vagy tárgyat szerettem volna venni nekik, amihez évek után is úgy ragaszkodnak, mint ha a családtagjuk lenne. Valami olyat, amit talán egyszer, ha nekik is gyermekeik lesznek, úgy adnak majd nekik tovább, hogy “ezt még én is a szüleimtől kaptam kisbaba koromban, jól vigyázz rá!”

Miután eldöntöttem, hogy beruházok nekik egy bébijátékra, felmerült a következő kérdés: honnan tudnék hitelesen tájékozódni ebben a témában? Szerencsére néhány ügyes keresés után gyorsan rábukkantam az Ajándékvarázsló érdekes cikkére a témában. Végigböngészve tippjeiket, tapasztalataikat, javaslataikat, körbenéztem a webshopban is, és hirtelen elfogott a bőség zavara – azt se tudtam, hova nézzek, mert jobbnál jobb bébijátékok sorjáztak minden egyes sorban! Végül megállapodtam néhány csoda szép – és irtó aranyos – plüssállat mellett, illetve vettem még egy bébiautót, egy plüss fényképezőgépet, egy kis táskát, egy… na jó, nem folytatom tovább, szóval elég sok mindent vettem végül.

A gyerekek persze nagyon örültek, amikor odaadtam nekik az új játékaikat. Majdnem szétszedték a házat! 🙂 Megragadtam gyorsan a lehetőséget, és készítettem magunkról egy közös képet is. Őszintén remélem, hogy ha néhány évtizeddel később egy utódom ránéz erre a képre, és meglátja, hogy Áron és Noémi micsoda szeretettel húzza magához a kis bébijátékait, ugyanúgy gondolkodóba esik, mint most én, és ő is hasonlóan csodálatos ajándékokat fog venni a gyerekeinek!