Nagyon szeretem a régiségeket, a régi holmikat. Számos tárgyat őrzök a nagyanyámtól, amit akkor kaptam még meg, amikor szegény meghalt.

Régi fényképek

A nagymamám fala tele volt réi fotókkal. Az ő idejükben még csak egyszerű, fekete fehér képek készültek, és azok is mind nagyon szép régi keretben. Akár merre mentem a lakásban, mindenhol volt. A nappaliban az egyik falon, a cserépkályha mellett, és a hálószobában is, az ágy mentén végig. Az ő házuk nagyon érdekes volt. Nem parasztház kimondottan, de régimódi. A házba hátulról jártunk be, ekkor a konyhába léptünk. Érdekes, még soha nem gondolkodtam rajta, de nem itt volt a kabát, és a cipő tároló. Ezen még soha nem gondolkodtam… Az még beljebb volt a nappalinak használt részen. Mivel a papám sokáig ébren volt, és emlékszem, eléggé horkolt, így ő itt szokott aludni a heverőn, míg a mamám bent a belső szobában. Ezeket a helyiségeket fűtötték, a hátsó szobát csak akkor, ha vendég jött, mert akkor ő ott aludt… Emlékszem, a testvéreim, és én mindig a mamával egy szobában aludtunk, annyi, hogy a bátyám külön ágyon, a húgom és én pedig a nagy francia ággyá összetolt két sezlonon. Micsoda régi szó igaz? Te hallottad már?

Ma már minden más

Ma már csak a nagymama házából kapott régi képek emlékeztetnek rá. A házat eladták a szüleim, mert nem volt rá szükség, és az állapota pedig csak romlott volna. nagyon sajnáltam, mert régi szép emlékek fűztek hozzá.

Persze manapság nem mintha lenne időm a múlton rágódni, és a múltba merengeni… Azt sem tudom sokszor, hogy hol áll a fejem, hiszen annyi a tennivaló nap mint nap. A héten kezdődik a budapesti német nyelvtanfolyam is, amire jelentkeztem. Ez is egy régi álmom volt, hogy megtanuljak végre rendesen németül. Talán most az egyik álmom valóra válik.