Azt már egy ideje tudjátok, hiszen sokat mesélek róla nektek, mennyire imádom a képeket, legyen az természetfotó, portré, vagy retro. De most egy egészen új világ ragadott magával, méghozzá a divatképeké. Egy barátnőm, Anna pasija fotós, és mivel nemrég indította a saját kis műhelyét, kedvezményes fotózásokat vállal. Így a legőrültebb figurák is beesnek hozzá, és, – amibe Annának köszönhetően – én is beleshettem.

Csak annyit tudtam, hogy egy őrült, motoros fazont fognak aznap fotózgatni, aki a negyvenedik születésnapjára teljesítette be nagy álmát, és lerakta a korlátlan motoros jogsit, amiről azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák. Ott volt ez a Marci a fotózáson, el sem hittem, hogy már 40 éves, annyira menőn nézett ki talpig motoros ruhában. Komolyan, James Dean se volt ennél szexibb a régi fekete-fehér nagymotoros fotóin. Anna pasija rengeteg képet lőtt, és természetesen nemcsak Marciról, hanem a motorról is. Az már egy másik sztori lesz, hogyan cipelték fel azt a batár nagy gépet a stúdióba. Miközben tartottunk egy-egy kis szünetet igyekeztem mindenről kifaggatni Marcit, mert teljesen magával ragadott a személyisége, és az, ahogy pózol a kamera előtt. Kérdeztem, honnan jött neki ez a motoros őrület, és miért pont negyvenéves korára valósította meg az álmát. Elmesélte, hogy tinédzserkorában letette a kismotor vizsgát és volt is egy robogója, de aztán felnőtt korára valahogy felhagyott az egésszel. Pedig mindig is vonzotta ez az egész, csak valahogy közgazdászként nem tudta elképzelni magát, hogy talpig bőrben van, és felül egy Harley Davidsonra. Aztán, ahogy közeledett a negyvenedik év, egyre többet gondolkodott azon, hogy az élete nagyjából felénél, mit is valósított meg. És ekkor újra beköszöntek neki az álmai, „Halló, te motoros akarsz lenni!” És mivel már mindene adott volt az életben, azt mondta, nem fogja elaprózni a dolgokat, felteszi a koronát a motoros álomra, és megszerzi a korlátlan A motoros jogsit. Mivel értetlenül néztem rá, elmondta, hogy ezzel bármilyen, bármekkora kapacitású kétkerekűre felülhet és elhúzhat a naplementébe. Húúh, mondom, én is beülnék mögé! Érdeklődve kérdeztem, hogy könnyű volt-e ez az egész, és mit érez most?

Azt felelte, anyagilag nem vágta földhöz, bár nem is két fillér egy ilyen jogosítvány letétele. És mivel imád játszani, talált is egy oldalt, ahol kuponokkal lefaraghatott a költségeiből.

Itt sajnos letelt a szünet, és félbeszakította a sztorizgatást a fotós, de aztán végig néztük a végén a nyers képeket, ahol Marci már szinte barátként mutogatta végig nekem, hogy milyen felszereléseket láthatok rajta. Dzseki, nadrág, kesztyű, csizma, ilyen védő-olyan védő, én csak ámultam. Állítólag a jó felszerelés majdnem a legkomolyabb része az egésznek, ami a pénzt illeti. De ő ezekre szerezte meg ezt a bizonyos kuponos kedvezményt. Tényleg csodás volt látni egy érett pasit, aki megvalósította a gyerekkori álmát, és most ott feszít a divatfotókon, mint valami profi modell. Hiszem, hogy az álmaink megvalósítása komoly önbizalommal vértez fel minket, ezért el is kezdtem gondolkodni, mi az, amit nekem ki kell húznom a bakancslistámról. Mert nálam a korlátlan A motoros jogsi tuti nem játszik, de talán egy cukrásztanfolyamra beneveznék. És arról aztán majd milyen csodálatos képeket tudok nektek készíteni!

Most azzal zárom ezt a sztorit, amit Marci mondott nekem: „Sosem késő azzá válni, amit gyerekként megálmodtál. Egy közgazdászból is válhat Mad Max, ha úgy akarja.”