Csodálattal nézem mindig a fekete fehér képeket, amikor nagymamámnál nosztalgiázunk. Egy régi pici bőröndből, mindig előkerülnek olyan képek, amik felvázoljak az akkor helyzetet és könnyet csempésznek mamám szemébe, mikor az emlékei előjönnek. Néha én is elérzékenyülök, mert olyan kedvesen és aprólékosan meséli egy-egy kép történetét. Persze az egyik sztoriból jön a másik, ahogy ez lenni szokott az időseknél, és gyakran egy egész délutánt eltöltök azzal, hogy hallgatom az érdekes, vicces, szomorú, megható, izgalmas, felháborít, de leginkább szívbemarkoló történeteket. Olyanok ezek az emlékek, mint a jó film, akárhányszor újra és újra meg tudom őket hallgatni, miközben alaposan tanulmányozom a fényképet, ami generálta az emléket.

Az egyik kedvenc történetem az, ahogy papámmal ismerkedett meg. Ezt egy olyan kép hozza elő, amin épp ölelik egymást a nagyszüleim, papám akkor második szerelme előtt, ami nem más, mint a traktorja. Az az érdekessége, hogy ezt titokban készítette, hogy mamám ne tudjon róla és meglephesse majd vele. Azonban kicsit máshogy alakult a történet, mert nagyanyám fülébe jutott, hogy a kedvese találkozott éjszaka egy másik nővel. Több se kellett neki, azonnal számon kérte nagyfatert, hogy még is ezt mire vélje és egy kisebb hisztit rendezett. Pont a garázsban érte utol az öreget, miközben a zetort szerelgette. Szerencsétlen az őt érő vádakra alig bírt reagálni, hiába próbálta bizonyítani hűséget, az öreglány hajthatatlan volt. Sírva távozott volna a fém, benzin és egyéb olajszármazék szagú halovány fényű műhelyből, amikor karon ragadta papám és határozottan a szeme közé mondta: – Várj 2 percet, aztán távozhatsz!

– Eltűnt. Majd kis idő múlva visszatért és két ujja közt, egy fényképet hozott. Odaadta némán és ment vissza traktort szerelni. Azért még hátra dobta azt az infót, hogy a fényképésszel találkozott aznap éjjel. Mamám elmondása szerint a szíve három tonnával könnyebb lett és pillangók szabadultak el a gyomrában. Azóta tart nála ez az érzés és az óta szereti azt a motorolaj ujjlenyomatot a kép alsó sarkában.

Ez után a történet után, mindig kimegyek a műhelybe, hogy a másik oldalról is halljam a sztorit, de ilyenkor mindig csak arról értesülök, hogy mennyire jó, hogy a mai világban, milyen sok fajta és milyen jó minőségű motorolajokat lehet kapni. Beszámolót nyerek, hogy éppenséggel mi a kedvenc online boltja, ahol papám beszerzi ezeket az anyagokat. Alig hitte el, hogy talált egy olyan web shopot, ami nagyon gyorsan szállít ki és a választékuk hatalmas, az árakról meg nem is beszél, nehogy más elvigye előle… Aminek igazán örül, hogy még az ilyen vénemberekkel is türelmesek, ha valami gondjuk van és telefonon érdeklődnek. Persze az oktatás sem maradhat el. Újra és újra meghallgatom mire jó a motorolaj, hogy mennyire védi az alkatrészt és mennyire frankó, ha pöccre indul az autó, bla bla bla… Ilyenkor az agyam mindig kikapcsol. Persze hasznos karban tartani a járműveket, mert időt és pénzt spórol meg az ember magának. Csak ugye nem erre vagyok kíváncsi, hanem arra a bizonyos képre.

Épp, ha nem képeket nézek a nagyival, akkor azzal a sokat bütykölt traktorral szeretek utazni, amit papi, annyit bütyköl. A fülkében, vagy ha rá van kötve egy utánfutó azon szeretek utazni, menni ki a földre. A csúcs szuper motorolajok pedig teszik a dolgukat, mert a mai napig árkon-bokron, sárban elvisz minket a szerkezet.

Szeretem az időmet a nagyszülőknél tölteni, mert mind érzelmileg és mind motorolaj ügyileg sikerül teljes mértékben feltöltődnöm!