Szeretem a régi képeket. Mikor gyerek voltam, és a nagyszüleimhez mentünk, mindig a képet nézegettem. Akkoriban kevés fénykép volt, és nem volt lehetőség arra, hogy akár naponta több száz fényképet készítsünk, vagy készíttessünk. Ma már kevesen hívatnak elő fényképet, mert azt gondolják, hogy felesleges. Pedig igen is jó dolog. Hogy miért?

A fényképek meghittsége

Egy fénykép sokat elmond amikor megnézzük. A pillanatot, amit megörökített, hogy épp jó kedvünk volt e vagy rossz, hogy születésnap volt, vagy esküvő…

Az egyik kedves ismerősöm időközönként előhívat pár fotót. Az azt jelenti, hogy pár havonta mondjuk egy vagy két albumra valót, az olyan 100 darab fénykép. Amikor pedig eljön a tél, és bent jó meleg van, és éppen unatkoznak, akkor előveszik az albumokat, és megnézik a képeket. Végigmennek az éven, hogy mi történt, és hogy mi volt jó. Jó dolognak tartom, hiszen kellenek ezek az emlékek.

Nagyanyám is nagyon vigyázott a régi képekre. A falon fent sorakoztak szépen az akkoriban még fekete fehér képek, a családról. Persze minden szépen sorjában. Esküvő, gyerekek fényképei, és persze az unokáké is. Neki fontos volt, hogy minden meglegyen, és mindenkiről legyen fényképe.

A fényképek megőrzése

Lehet, hogy az évek folyamán megfakulnak, vagy megkopnak, de megvannak, és ez a fontos. Ha vigyázunk rájuk, akkor akár évtizedekig fotó lesz. Sokan nem hívatnak elő egy fotót sem, hanem mondjuk számítógépen őrzik azokat. Igen ám, de mi van akkor, ha történik valami a géppel? Az egyik ismerősöm is így járt. Minden fényképe a számítógépen volt, és az tönkrement. Miután neki sem volt fénykép előhívatva, és máshová mentve sem, így nem maradt neki egyetlen fotója se.

Érdemes átgondolni, hogy mit is kezdünk, és hol őrizzük féltve őrzött emlékeinket, hogy megmutathassuk azokat majd az unokáinknak, vagy a dédunokáinknak is akár.