Imádok régi képeket nézegetni, és mostanában rákaptam a fotózásra is. Furcsa belegondolni, hogy azok a helyek, amiket ma készítünk, 50 éven belül már régi képnek fognak tűnni. Talán néhány akkori fiatal pont olyan csodálkozva fog a ma még modern technikára nézni, mint amilyen ámulattal én nézem a régi képeket.

Kedvelem azokat a képeket, amelyek régi raktárakról, elhagyatott épületekről készültek. A régi raktáraknak van egyfajta hangulata, amit nem is nagyon tudnék szavakba önteni. Gyakorlatilag az összes régi képben van valami különleges. A profi fotósoknak benne van a keze munkája, a stílusuk. Azokkal a régi gépekkel nem lehetett annyit manipulálni a fotókkal. Csak kattintottak és kész volt, változatlanul adta vissza a kép az eredeti látványt, sokszor igen élethűen. Egy régi képet nézve egy kicsit én is úgy érzem, hogy részese vagyok az akkori kornak.

Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy folyamatosan képek jönnek velünk szembe, bárki megoszthat képeket, a képeket pedig minimális hozzáértéssel úgy manipuláljuk, ahogyan akarjuk. Éppen ezért szeretem sokkal jobban a régi, képszerkesztő programok előtti időkből származó képeket. Sokkal valóságosabban és egy-egy pillanat sokkal hatásosabb, magával ragadóbb. Az igazi fotóművészet lassan teljesen kiveszik a társadalomból, amiért mindenkinek lehetősége van jobbnál jobb fotókat készítenie.

Pár nappal ezelőtt felkértek, hogy menjek egy raktárba fotózni. Ennek nagyon egyszerű oka volt, egy magyarországi telephelyről beszélünk, és a tulajdonosok egyszerűen csak kíváncsiak arra, hogy hogyan néz ki az üzem, milyenek a munkakörülmények.

Az ilyen, mint kiderült elég megszokott a külföldi székhelyű cégek esetében. Elég lelkes voltam a dolgot illetően, mivel ez az első ilyen nagyobb munkám, és nem is jártam még soha életemben egy nagy logisztikai központban, kíváncsi vagyok, hogyan zajlanak ott a dolgok. A kulisszák mögé belesni minden alkalommal nagyon különleges megtiszteltetés, főleg, ha az embernek fényképező gépe is van és engedik, hogy azt örökítsen meg, amit csak akar.

Reggel nagyon izgatott voltam a munkát illetően, de a nap egy kicsit máshogy végződött, mint a reggeli kávém mellett gondoltam volna, ugyanis új bútorral lettem gazdagabb egy polcrendszer képében.

Szóval elmentem a logisztikai központba és fotóztam a rendszerüket, a munkásokat, az égig magasodó, végeláthatatlan polcrendszereket. A képeim visszaadták a hideg fém érzetét, a helyen uralkodó amúgy meglepően jó hangulatot.

A polcrendszer különösen fontos volt a képek szempontjából, ugyanis az anyavállalat támogatásával vásárolták meg a hatalmas polcrendszert, amin az árukat tartják. Mosolyogva jegyeztem meg az engem körbevezető területi vezetőnek, hogy valójában a polcrendszereik közül az egyik kisebb fajta még az én garázsomban is nagyon jó szolgálatot tenne, így a nap végén odaadta a telefonszámát a cégnek, ahonnan ők szerezték be a polcokat, elmondása szerint polcrendszer téren ők a legjobbak az országban. Gyorsan, pontosan dolgoznak, és nem kell nagy tételben rendelnem ahhoz, hogy kiszolgáljanak.

Természetesen csak viccből mondtam neki azt, amit mondtam, de mégis felkeltette a kíváncsiságomat, így felhívtam a rackinglog nevezetű céget, ahol készségesen tájékoztattak arról, hogy kik ők, mivel foglalkoznak, majd elirányítottak a honlapjukra, hogy ha valóban rendelni szeretnék a garázsomba egy új polcrendszert, akkor meg tudom nézni, hogy pontosan hogyan néznek ki azok, amiket ők árusítanak. Így történt, hogy még aznap este egy új, fém polcrendszer büszke gazdája lettem. Úgyis ideje volt már lecserélni azt az öreg darabot, ami a garázsunkban a szerszámok tárolására volt hivatott.

Magam is meglepődtem, hogy milyen masszív polcokat szállítottak ki számunkra. Nagy a terhelhetőségük, ár-érték arányban szerintem ezek a legjobbak. egyszerűen, gyorsan, csavarok nélkül is össze tudtuk szerelni, aminek örültem, mert nem vagyok egy nagy műszaki zseni. A polcok abszolút az én igényeimnek megfelelően készültek el, pont akkora méretben, ami a garázsunkba kell. Nem foglal felesleges helyet, nincsen a magasság miatt kihasználhatatlan polca. Sőt, gyártó garanciát is vállaltak rá! Így teljesen biztonságban érzem magam, sokkal jobban megbízok egy olyan cégben, akik garanciát vállalnak a saját termékeikre, szerintem ez már önmagában egy minőségi bizonyítványnak tekinthető!

Elvileg az ISO szabványoknak is megfelel a polc, ami valljuk be nekem nem volt szempont a választás során, de végül is jó, hogy megfelel a legelterjedtebb minőségbiztosítási irányelveknek.

Természetesen miután megérkezett a polcrendszer és össze is szereltem, egyből nekiálltam felpakolni rá a dolgaimat, majd képeket készítettem róla. Maga a polc nagyon jól néz ki képeken, szeretek fém tárgyakat fotózni, egyfajta hűvösség árad belőlük, minden színhez jól mennek, és a rá pakolt szerszámokkal visszaadja a garázsunk hangulatát. csak egy egyszerű polcrendszer, de most már a garázsunk szerves része. Azt pedig, hogy az utókor milyen képet fog kialakítani a garázsunkról a képet látva, azzal tudom manipulálni, hogy miket helyezek el azon a polcon. Érdekes ezzel elszórakozni.