A nagyszülők régi fotói között kutatva néha bizony nem csak hatalmas értékekre bukkanhatunk. Megesik például, hogy egy régi konyhabútort ábrázol csak az adott kép

Egyik kedvenc elfoglaltságom, hogyha a nagyszülőkhöz vendégségbe megyek hogy igyekszem felkutatni és megcsodálni a régen készült fotóikat. Szerencsére mindkét családi águnkon igen komoly archívummal rendelkeznek az öregek, így egy rendkívül tartalmas időutazást vihet véghez az, aki nekiáll kutakodni a ládáikban. Nekem ez a fajta vágy a régi világ megismerésére valahogy már egészen gyerekkorom óta megvolt bennem. Nagyon szerettem nézni a történelem könyvek képeit és fotóit is, majd idővel ez átváltott a régi filmek iráni rajongásra is, végül pedig eljutottam odáig, hogy minden régi családi emléket igyekszek felkutatni és ha egy mondom van rá megőrizni azt magamnak és az utókornak. Személy szerint úgy gondolom, hogy a múltunk megismerése és tiszteletben tartása alapozza meg a mi jelenkori énünket. Nagyon fontos, hogy ne legyünk gyökértelenek, tudjuk, hogy honnan jöttünk és erre legyünk is büszkék, hiszen tetszik vagy sem, ezek igen makacs tények, ám annál fontosabbak, hiszen a nagy világban tetszik vagy sem az egyik legelső beazonosítási szempont velünk szemben a származásunk vagy a családi hátterünk lesz. Persze, ezeket a skatulyákat le lehet vetkőzni ha mindenképpen ez a szívünk leghőbb vágya vagy éppen csak szükségünk van rá, de semmiképpen sem jó dolog, hogyha mi magunk is rejtegetjük önmagunk elől az igazságot.

Gyerekként nem igazán voltam oda az ilyesmiért. Mindig úgy éreztem, hogy lehetnék jobb helyen, jobb dolgokkal körülvéve. Persze ki ne hinné így kicsiként, amikor hirtelen elkezded megismerni a világot és amúgy is a játékaid által kreált álomvilágodból próbálsz kiindulni. Idővel azonban elkezdtem büszke viselőjévé válni annak, ahová és akinek születtem. Szerencsére a családi hátterem nem letagadandó semmilyen szinten sem, így aztán tényleg teljes mellszélességgel állok ki mellette.

Mint tehát említettem nagyon szeretem nézegetni a régi családi albumokat, amik ránk maradtak. Szerencsés helyzetben vagyok, ugyanis nem csupán a nagyszülők, de a déd- és ük szüleim életének egyes pillanatai is meg lettek örökítve, sőt, még a tengerentúlra vándorolt rokonainkról is rendelkezünk képekkel, ami aztán tényleg igen különleges látvány ahogy a család ül a verandán egy amerikai farmon, valamikor a húszas években. Túlzás nélkül olyan látvány, mintha megelevenedett volna a történelem és egy dokumentumfilmet néznék éppen. Apró adalék hozzá, hogy ez a dokumentumfilm történetesen az én őseimről és családomról szól. Persze vannak kevésbé attraktív darabjai is a gyűjteménynek, ahol a legnagyobb látnivaló a család régi konyhabútora, amit azóta már rége- régen elfelejtettünk mind, csupán ezeknek a hihetetlenül „fontos” képeknek köszönhetően tudjuk újra és újra felidézni.

Vannak emberek, akik mindent gyűjtenek, ami hasonló módon köthető a múlthoz, legyen szó saját vagy teljesen ismeretlen emberek képeiről, fotóiról vagy éppen egy nagyon régi festményről, ami bár nem a legélethűbb ábrázolás minden esetben, de szerintem legalább annyira fontos és hangulatos kordokumentum mint az eddig említett verziók. Mindig is sajnáltam, hogy az én agyam már kevésbé fogékony az ilyesmire. Sokan vannak, akik még ma is képesek arra, hogy egy múzeum közepén állva órákig nézzenek egy fényképet, ám ez sajnos nem én vagyok ma már. Bár gyerekkoromban hihetetlenül el tudtam mélyülni az ilyesmiben, főleg a klasszikus rajzfilmekben, amik még tényleg rajzolva voltak. Az ilyen esetekben viszont szerintem maradéktalanul ki is jelenthetjük, hogy ugyanolyan festészetről és képző művészetről beszélhetünk, mint egy muzeális értékű kép esetén, hiszen éppúgy emberek rajzoltál, festették és éppúgy a gyönyörködtetés a célja. Ráadásul mint az elérhető statisztikák ezt jól is mutatják, ezt kimondottan sikeresen is teszik. Nem hinném, hogy bárkinek kételye lenne azzal kapcsolatban, hogy ez a művészeti ág akár csak minimálisan is kevesebb örömöt és sikert hozott volna a felhasználók, illetve az alkotói számára.

Ha tehát kedvem támad egy kicsit nosztalgiázni igyekszem azt minden lehetséges módon megtenni és megélni, nekem még az sem igazán számít, hogy egy kép valójában mekkora anyagi értéket képvisel, mint az itt olvasható cikkünk esetében (http://pergokepek.hu/regi-kepek-ertekbecslese/ ) (persze a kettő szituáció teljes mértékben el is tér).